1.Angyali aggályok(Tokio Hotel)
A hajnali napfény simogatja az arcomat és nem tudom mit tegyek.Nem tudom merre induljak az élet szétterülő útjain.Nem tudom ki lenne képes befogadni a szívébe azok után,hogy cserben hagytam azokat akik már-már bálványként tekintenek rám.Hajnalok hajnalán,a turnébuszba csak erre tudok gondolni.Nem arra mennyire várom a koncerteket,és nem is arra,hogy egy csomó fannal fogok találkozni.Az álmatlan éjszakákat most felváltja a kemény munka,amibe teljes erőbedobással vetem magam.Ez az egyetlen talán,amiért tudom ki vagyok és tudom miért kell itt lennem.A szünetek nekem már olyanok mint a büntetések.A mikrofon az igazi kincsem,az egyetlen,ami még önmagamra emlékeztet.A halvány fény még bevilágítja szívem,az a kis sugár még reménykedik abban,hogy megfognak bocsátani.A próbálkozások,miszerint mindennek oka van,és mindenért harcolnunk kell nem jönnek be.Nekem eddig mindenért csak a kezemet kellett nyújtanom és szépen meg lett amit szerettem volna.Azt mondják,ha valaki nem harcol az életben,nem marad sokáig a listán.A listán amin mindenki rajt van,mindenkinek a bűnei ott sorakoznak katonás sorrendben,egy sem hazugság vagy ámítás.Az én bűneim is ott sorakoznak,az én bűneim is olyan kegyetlenül csúfítják a listát,mint embertársaimé?Igen,bizonyára,vagy még jobban.
-Bill-a dörmögés hang megszakítja az érzéktelen,súlyos csendet.
-Tessék?-kérdezem vissza.Ikertestvérem sejtheti miért vagyok ilyen.
-Nehéz,tudom.Nem szeretnénk,ezt is tudom.De kérlek ezért ne tedd tönkre magad.El kell mennünk,míg megnyugodnak a dolgok-Tom leül mellém és átkarolja vállam.
-De ha soha nem fog ez megvalósodni?Ha nem tudunk visszajönni?Akkor hazudtunk nekik,cserben hagytuk őket!-a könnyeim akaratlanul is kitörnek belőlem.Tom csendben van,nem szól semmit,feláll és elmegy.Én pedig itt maradok,tovább az aggályokkal,tovább a kétségekkel és tovább a félelemmel.A gondolkodás mély fájdalmakat hoz felszínre,olyanokat amiket legjobb lenne elfelejteni.Miért kell nekem ezt megtennem?Miért nem mondhatja meg Tom,vagy Georg.Bánom is én Andreas is jó.Miért nekem kell fájdalmat okoznom annyi embernek.
A napok színtelenül telnek,a koncertek egymás után érnek véget.Végül elérkezik az utolsó,ahol el kell mondanom..el kell mondanom azt,amit nem akarok.
-Emberek…én..nekem..nekünk egy nagyon nehéz döntést kellett meghoznunk Tommal.Higyjétek én sem akartam sőt nem is akarom,de muszáj.Szóval…az a helyzet,hogy elköltöznünk Amerikába…fogalmam sincs mennyi ideig-a csarnokot hatalmas csend lepi el.Mindenki meg van rémülve,én pedig levonulok a színpadról.Nem bírom tovább,én ezt nem tudom folytatni.Hirtelen ötlettől vezérelve felmegyek facebookra ahol nagyon jól elbeszélgettem már egy rajongó lánnyal.Remélem ismét fent van.És legnagyobb szerencsémre fent van,ezúttal azonban nem kell rám írnia.Én gyorsabb vagyok és megelőzőm.Már tudja mi történt és elkezd kérdezgetni.Elmondok neki mindent,ő meg próbál megnyugtatni.Elmondja,hogy néhány fan kérésére átírta az egyik számunkat,és ha nem baj megmutatná nekem.Én csak bámulok miközben olvasom a sorokat.
Akaratunk ellenére
Hogy kéne éreznünk magunkat?
elhagytok most minket
és azt hiszitek nekünk ez nem fáj?
Mit kéne most tennünk?
hogy itt tartsunk titeket
Mondjátok meg nekünk, mondjátok az arcunkba
mondjátok meg, miért mentek el?
Ez kikészít minket
RF:
Akaratunk ellenére
minden észérv ellenére
Most miért kell pakolnotok?
a többieket itt hagynotok?
Most még messzebb lesztek
messzebb, mint ezer tenger
Mi ezt nem akarjuk
Nem akarjuk
Nem akarjuk
Már elfelejtettétek
milyen volt a kezdetekkor?
Már elfelejtettétek
kik tettek szupersztárrá titeket?
Számítunk még nektek?
Mondjátok meg nekünk, mondjátok az arcunkba
mondjátok meg, miért mentek el?
Ez kikészít minket
RF:
Akaratunk ellenére
minden észérv ellenére
Most miért kell pakolnotok?
a többieket itt hagynotok?
Most még messzebb lesztek
messzebb, mint ezer tenger
Mi ezt nem akarjuk
Nem akarjuk
Nem akarjuk
Maradjatok itt velünk
szükségünk van rátok
ti Németországhoz tartoztok
De ha elmentek
mi itt várunk rátok
kitartunk mellettetek
Siessetek haza
RF:
Akaratunk ellenére
minden észérv ellenére
Most miért kell pakolnotok?
a többieket itt hagynotok?
Most még messzebb lesztek
messzebb, mint ezer tenger
Mi ezt nem akarjuk
Nem akarjuk
Nem akarjuk
A szívem nagyot dobban.A kérdések hirtelen választ nyernek.Mindenre a válasz a sorok közt van.Hálálkodok még egy darabig aztán elmegyek megkeresni Tomot.Ő már valahogy kitalálta mit akarok mondani.Mosolyogva húz le az ölébe,ami fura mert mindig én szoktam leültetni magam oda.Annyira jó hogy nem kell mondanom semmit.Már mindketten tudjuk:nem akarunk menekülni,a mi hazánk Európa,és a rajongók szíve.
2.Ketten együtt(Tokio Hotel)
A nap lágyan sütött be az ablakon.Az párkányra könyökölve figyeltem,ahogy Tom átsétál a kapun.Néhány rajongó-akik érkezésére sikításba törtek ki-bátorkodtak egy-két közös képet készíteni vele.Ő még nem tudta mit fogok tenni.Még nem tudta,hogy el fogom hagyni.Még nem tudta mennyire önző ember vagyok.Sajnáltam,nagyon sajnáltam.De nekem nem megy tovább.Egyszerűen nem tudok így létezni,ennyire körbezártan.Ha kilépek az ajtón újságírók és rajongók.Anya már sokszor mondta hagyjam abba mert összefogok törni.De nem,én nem fejeztem be,hajszoltam magam a végtelenségig.Meg lett az eredménye.Bár az újságíróknak azt mondtuk semmi bajom,igazából nagyon is volt.A színpadon próbálom a boldog embert mutatni,azonban a színfalak mögött magamba fordulok.Az étvágyam egyenlő a nullával,és már Tommal sem olyan a kapcsolatunk.Francba is!Tedd már meg! Próbáltam erősnek látszani,megpróbáltam minden módszert.Már csak egy maradt,amit utáltam,de nem tehettem mást.Olyan sok helyen olvastam már ilyenekről,nem gondoltam volna,hogy egyszer magam is ezt fogom tenni.Én,Bill Kaulitz,az örök optimista.Egy hang a fejemben,mélyen lehordott amiért ezt művelem magammal és a szeretteimmel.Mindenkinek hazudtam,amikor megkérdezték hogy vagyok.Én nyugodt szívvel válaszoltam,hogy jól,pedig egyáltalán nem voltam jól.A legnagyobb félelmeim váltak valóra.
-Na,mi van Bill,nem mered megtenni?-kérdeztem gunyorosan magamtól.A pengét a kezemhez tartottam.Pár percig csak néztem magam elé végül elhatároztam magam.
-BILL TE MEG MIT MŰVELSZ?-Tom dübörgött be az ajtón.Annyira megijedtem,hogy még a kezem is megállt.A bátyám elfehéredve állt az ajtóban.Nem vád volt a szemében,nem harag vagy megvetés.Sokkal inkább kétségbeesés és félelem.
-Tom...-suttogtam.Tom lassú léptekkel hozzám lépett és kivette a pengét a kezemből.Olyan volt mint amikor még nagyon kicsik voltunk.Ha valami rosszat akartam csinálni nem engedte.Mindig inkább elvitte a balhét egyedül,minthogy én valamiért is büntetést kapjak.
-De hát miért?-láttam ahogy szemeibe könnyek gyűlnek.Az ő drága szép barna szemeiben,azokba a mindig vidám élettel teli szemekbe.A kezei remegtek,az arca pedig teljesen el volt fehéredve.És én Őt akartam magam mögött hagyni.Istenem hogy én mekkora barom vagyok.
-Én ezt nem bírom tovább-estem bele karjaiba.Alig kaptam levegőt,a zokogás már az egész testemet rázta.-Nekem csak te vagy,meg kell értened.Akármerre megyek az emberek mindenhol azt találgatják,hogy vagy buzi vagyok vagy valami más vagyok.A rajongók állandóan csak fenyegetőznek,hogy ha lesz barátnőd.. stb stb meg mit tom én.Ráadásul még be is törtek.És pont a születésnapunkon.Tom,ez már nem megy,nekem már nem.Én feladom.
-Jaj Bill,dehogy adod fel!Ha te feladod velem mi lesz?Mi lesz az álmainkkal?A fanok számítanak rád!Te szent vagy nekik..és nekem is,de ne csinálj többet ilyet!-emelte fel a fejem.Szemei könnybe úsztak,és már tudtam miért mondja ezeket nekem.A szavai elértek hozzám,ha ez hülyén is hangzik.-Kitalálunk valamit.Ketten!És nem azt hogy meghalsz.Oké?
-Oké-egyeztem bele és magamhoz öleltem.Vajon mit tett volna a halálom után?
3.Egy angyal halála(Ayabie)
Melinda az ablakpárkányra könyökölt,és nézte ahogy a hópelyhek lassú táncot járva a hideg földre érnek.Nem volt vele senki,aki azt mondta volna:minden rendben lesz és elfog múlni a hiánya.Senki nem volt vele aki azt mondta volna élni fog,nem fogja elhagyni.
-De hát miért?-tört fel belőle.-Nem mehetsz el!Nem hagyhatsz itt...
Az ajtó hirtelen kivágódott és besietett egy magas,vékony alak.Pár percig csak állt,aztán megfogta a lány karját.Melinda nagyon jól tudta:itt az idő...hogy elbúcsúzzon Tőle.Próbált a szíve ellene harcolni,próbált nem sírni,próbált erősnek maradni,próbálta életbe tartani azt a kis parázst ami azt súgta:a szíve még dobog,még él..Az autó lassan gurult a néptelen utakon,mintha minden rendben volna.Az alak aki kiszakította a ház csendjéből nem szólt semmit.A kezei erősen markoltál a kormányt.A lány néma csendbe burkolózott,gondolkodott mit is mondjon neki utoljára.A szavak miként fognak kibukni a száján,mit fog mondani?A döntéseket nem tudta egyedül meghozni.A halál küszöbén állt,nem testben,hanem lélekben.Tudta ha vége,a lelke meghal.
Az autó begurult a kórház parkolójába.Melinda kiszállt a kocsiból és lassan felment a lépcsőkön.A kórházi személyzet érzéktelenül elment a lány mellett.A betegek érdektelen tekintettel figyelték az útját.Belökte a nehéz üvegajtót,a folyosón már mindenki ott állt.Érkezésére felkapták a fejüket.Egy fekete hajú férfi kétségbeesetten próbálta megállítani.
-Kérlek Melinda,ne tedd ezt magaddal-kulcsolta össze ujjait a lányéval.
-Nem Take,el kell tőle búcsúznom.Meg kell neki mondanom mennyire szeretem-Melinda szemeiben könnyek gyűltek jótékonyan elhomályosítva a látását.Take nem próbálkozott tovább.Félretolta az embereket akik az ajtóban álltak,és figyelte ahogy a lány megfogja a kilincset.Ne menj! Dübörgött egy hang a fejébe.Az érzések,azonban erősebbnek bizonyultak a józan észnél.Belépett a kórterembe.Az ágyon egy sápadt fiú feküdt.
-Kenzo-suttogta megsemmisülve.-Ne menj el kérlek ne menj el.
Nem bírta,ha tudta is,hogy nem szabad hozzá érnie,már nem érdekelte.A fiúhoz futott és megfogta a kezét.A könnyek könyörtelenül záporoztak szerelme élettelen kezére.A végszó,az utolsó amit mondhat neki,az utolsó hogy megérintheti puha bőrét.Az utolsó szívdobbanás.
-Nem teheted!Nem teheted ezt velünk.Angyal,nem hagyhatsz itt..ez nem fair!Nem mehetsz olyan helyre ahova nem tudlak követni.Nem fordíthatsz nekem hátat.Nem halhatsz meg.Kenzo te nem...te nem.Miért nem én?Miért nem engem visznek el?Angyal,miért nem cserélhetnénk.Úgyis állandóan azt mondják ránk hogy két testben egy lélek.Akkor most miért nem cserélhetünk..miért teszed ezt velem?Kérlek,angyal nyisd ki a szemeid-a lány már alig kapott levegőt.A gép hirtelen sípolni kezdett:meghalt.Kenzo meghalt..Melinda meghökkenve nézte az egyenes vonalat.Jól tudta mit fog tenni,felkapta az egyik élesnek tűnő tárgyat az asztalról.-Ez egy kicsit emó módszer lesz..
Csak egy kis vágás és már vele is van..Az angyallal,a fiúval,a szerelmével.
