Miután Linda elment, nem találtam a helyemet a házban. Ő volt a legrégebbi ismerős - mégha Sofie néniék rokonok is voltak - de csak Lindában bíztam meg teljes mértékben. Igaz, Annie és Mike is a barátaim voltak, de velük még nem alakult ki ez olyan régen, mint Lindával. Fel-alá járkáltam a ház különböző részein, hol leültem, hol felálltam, a TV-t naponta százszor kapcsoltam ki és be. Váltogattam a csatornákat, éppen csak egy pillantást vetve az aktuális műsorra. Ez Mike-ot kezdte idegesíteni, mert ő egész nap TV-t nézett, neki nem volt semmi dolga.
- Hagyd már abba - szólt rám, amikor aznap már harmadjára pörgettem végig a csatornákat. - Egy jó film ment, vedd vissza az előző csatornára.
Teljesítettem a kérését. Mike kezében egy nagy tál pattogatott kukorica volt. Odamentem, felmarkoltam belőle egy keveset, majd kimentem a kertbe. Sofie néniék kertjének egy része át volt alakítva üvegházzá, ugyanis Rodolpho bácsi imádta a trópusi növényeket. Leültem az üvegház előtt kialakított kis teraszon. Odakint esett a hó, de én nem fáztam, mert az üvegházból kiáramló hő melegen tartotta a mozaiküveges teraszt is. Néztem a szépen nyíló virágokat. Máskor annyira szerettem figyelni, ahogy napról napra növekedtek, most nem tudott lekötni. Visszamentem a házba. Véletlenül Annie és Linda közös szobája felé tévedtem. Mivel Annie épp Magdeburgban volt Gustavval, így nyugodtan besétáltam. Egyből felfigyeltem Linda naplójára, amit az éjjeliszekrényen hagyott. Furdalt a kíváncsiság, hogy vajon mit írhatott bele. Persze gondoltam, hogy a napló tartalma magyarul van, de reménykedtem, hogy talán mégsem. Erőt vettem magamon és inkább félrenéztem, majd kis idő múlva kimentem a szobából, nehogy meglessem Linda írását, mert az nem lett volna tisztességes vele szemben. Este hazajött Annie, így esélyem se volt visszamenni a szobába, hiszen Annie látta volna, ha Linda naplóját olvasom.
- Kint hagyta a naplót - mutattam a kis könyvecske felé, amikor este Annie-vel ketten ültünk a szobában.
- Tudom, nagyon sietett a pakolással. Szerintem nem veszi el azt senki onnan.
- Nem - értettem egyet. - Holnap mész Hamburgba?
- Igen, miért?
- Veled megyek - jelentettem ki.
- Nem! - ellenkezett hevesen.
- De - határoztam.
- Mike! - kiáltotta Annie. Mike pár másodperc múlva kivágta a szoba ajtaját és rémülten pislogott körbe.
- Mi van? - kérdezte zihálva. Ezek szerint futott.
- Megint Hamburgba akar menni - árult be neki Annie.
- Úgyse engedem - morogta Mike és kiment.
- Miért nem engeditek? - háborodtam fel. - Ez nem ér! Ti azt tehettek, amit akartok, én meg semmit!
- Ordíthatsz, kiabálhatsz - mondta higgadtan Annie - de minket nem törsz meg. Lotte, hidd el, tudjuk, miért tesszük, amit teszünk. Nem engedhetünk a stúdió közelébe.
- Akkor Loitschébe megyek - másítottam meg az elhatározást.
- Oda végképp nem - felelte Annie.
- Simonéhez sem? - kérdeztem.
- Persze, örülne neked - mondta kétkedően. - Elhagytad a fiát. Ő nem tudja miért, ahogy Bill sem, szóval nem igazán tudnád kimagyarázni neki a dolgot. Linda és én megtesszük majd idővel, de nem most. Simone egyelőre csak azt látja, hogy Bill szenved miattad.
Ez eddig eszembe sem jutott. Simone most utál engem. Elhatároztam, hogy én magyarázom el neki a helyzetet Lindáék helyett. Másnap felöltöztem és elkészültem, hogy elmenjek Hamburgba. Annie-t követtem, de az utca végéig sem jutottam, mert észrevett, Mike pedig már szaladt is utánam. Elkapott a derekamnál, ezzel teljesen mozgásképtelenné tett.
- Engedj, Mike! - sikoltottam.
- Nem - mordult rám.
Annie eközben elszaladt a taxihoz, ami várta. Becsapta az ajtót és a taxi csikorogva elhajtott.
- Ez a te hibád! - kiáltottam. - Miattad van! Miért nem engedtél! Engedj el! Hagyj békén! Utállak!
Mike nem engedett el. Tűrte, akárhogy csapkodtam és kiabáltam. Visszavitt a házba és felvitt a szobámba, hogy lenyugodjak. Odafent már sírtam. Nem hagyott egyedül. A szoba ajtaját nyitva hagyta, hogy hallja, ha megérkezik a nagynéném vagy a nagybátyám.
- Nem utállak - mondtam neki fél órával a kitörésem után.
- Tudom - mosolygott. Egy kicsit hasonlított a mosolya a Billéhez. Észrevettem, hogy elkezdtem ragaszkodni Mike-hoz. Szerencsére ő nem nagyon járt el a városba, mert mindig velem volt, de elgondoltam, ha elmenne, lehet, hogy nem nézném jó szemmel. Bill vonásait kerestem benne szüntelenül. Pedig ő nem volt Bill, soha nem léphet a helyébe. Én mégis magam mellett akartam tartani, bár ezzel fájdalmat okoztam neki, hiszen ő nyíltan megmondta, hogy többet akar a barátságnál. Megfejthetetlen rejtély volt számomra és ezt a rejtélyt nem engedhettem el, hiszen tudnom kellett, hogy csak külsőre hasonlít-e Billhez, vagy talán a belső tulajdonságaikban is van némi közös.
Aznap délután Linda megírta, hogy még egy hétig nem térnek vissza, mert Fanny megismerkedett a No Thanxes srácokkal és ezáltal Linda is megismerte őket, úgyhogy egy kicsit még Budapesten lesznek.
Mike velem volt egész nap. Őrködött, nehogy elszökhessek. Figyeltem a gesztusait, a beszédstílusát, a mozdulatait. Minden áron Billt akartam látni bennük, de csalódnom kellett. Kiábrándító volt. Mike egyáltalán nem volt olyan, mint Bill. Ezt tudtam, de reméltem, hogy csak én látom rosszul és talán mégis olyan, de tévedtem. Annyira ragaszkodtam hozzá, hogy szinte már elhittem, hogy a sors adott nekem mégegy lehetőséget, hogy helyrehozzam a hibáimat, hogy kaptam egy második Billt.
Annie nem jött vissza. Sofie néni elmondta, hogy otthon marad, mert beteg lett és nem akarja, hogy én is elkapjam. Megnyugtatott, hogy Annie nem haragszik rám, amiért reggel olyan csúnyán viselkedtem. Azt üzente, hogy megérti, és hogy a helyemben ő is ezt tette volna.
Este természetesen Mike már egyedül hagyott, hiszen tudta, hogy nem teszek semmi hülyeséget. Persze azt nem tudhatta, hogy szándékomban állt elolvasni azt a naplót, ami nem hagyta nyugodni a képzelőerőmet. Akármennyire is tisztességtelennek éreztem ezt Lindával szemben, egyszerűen tudnom kellett. A kíváncsiság annyira erős volt, hogy nem fékezhettem a tetteimet. Éjfél körül leosontam a vendégszobába. Felkapcsoltam a lámpát és az erős fényben hunyorogva elbotorkáltam az éjjeliszekrényig. A kis kék könyvecske olyan ártatlanul feküdt ott, mintha csak arra kérne, hogy nyissam ki és tudjam meg minden titkát. A lapok engedelmesen hajlottak az ujjaim között, ahogy átnéztem, hogy Linda mennyit írt. Vajon én is belekerültem a naplóba? Mint később kiderült, többségében rólam szólt az egész. A szöveg nagy része magyarul volt írva, úgyhogy kerestem egy magyar szótárat is, amit Linda hozott magával és elfelejtett elvinni. Újra kinyitottam a könyvecskét. A dátumozás októbertől kezdődött.
...
2009. Október 1.
...
Ma kaptam a naplót. Nem történt semmi érdekes.
...
2009. Október 2.
...
Ma megjelent a Humanoid album Németországban és szerintem mindenhol. Még nincs meg nekem.
...
2009. Október 3.
...
Lotte ma elment a nővéréhez. Felhívott, mert megkapta Billtől a Humanoid albumot mindkét nyelven, de az angol csak 6-án fog megjelenni. Szerintem van valami köztük, vagy nem tudom, de biztosra veszem, hogy ha még nincs, mindenképp lesz. Legfeljebb gondoskodom én róla. Lotte elküldte nekem is az albumot. Hát tényleg eszméletlen. Lotte és Bill beszélgettek, de olyan elmélyülten, hogy az én barátnőm a hat ablakrezgetésemet se vette észre. Itt már alakul valami - remélem.
...
2009. Október 4
...
Lotte elmondta, hogy szereti Billt. Persze nem így fogalmazott, hanem sokkal durvábban, de a lényeg ez volt. Teljesen odavan érte. Azt mondta, most elég a barátság, de nem tudja, meddig fogja bírni, különösen, ha Bill majd bejelenti, hogy esetleg barátnője van - bár nem hiszem, hogy Bill választana bárki mást is - igaz én nem ismerem, de abból, amiket Lotte mesélt róla, nekem nagyonis az jön le, hogy Billnek feltett szándéka, hogy megkapja Lottét.
Lotte beszélt Billel - órákat. Hmm... Megismertetett Tommal!!! Imádom!!! Tom nagyon rendes és aranyos meg kedves. Lemondtam a hétfői talit Szabival, pedig eddig ő volt az esetem - persze csak Tom után. Lotte és Bill igazán szemtelenek, mert megpróbálták kilesni, hogy miről beszélgettünk. Egyiküknek se sikerült, de Bill megtudott valami olyasmit, amitől kicsit kiakadt. Nem tudta ugyanis, hogy anno még szeptemberben Lotte kórházba került egy iskolai incidens miatt. Tommal fogadást kötöttünk, hogy vajon hány évbe fog kerülni nekik, amíg végre bevallják, hogy szeretik egymást.
...
2009. Október 5
...
Ez a nap enyhén szólva is változatos volt. Reggel Lotte nem jött suliba. Nem tudtam, mi van vele, már azon gondolkodtam, hogy beesett valami kocsi alá. A suliból hazafelé jövet benéztem hozzájuk. Az anyukája azt mondta, hogy nincs otthon. Nem kérdeztem többet, hanem hazamentem. MSN-en Tom azzal fogadott, hogy tudom-e, hogy Lotte kivel van éppen. Ezen nagyon meglepődtem, mert hát honnan is tudtam volna? És igen! Billel volt! Diadalmasan írtam Tomnak vissza, hogy végre összejöttek, de Tom lelombozta a lelkesedésemet. Azt mondta, Bill nagyon ideges volt a kórházas-téma után, látnia kellett Lottét - de romantikus.
Estefelé beszámoltam anyának arról, hogy Tom lehet, hogy hamarosan meglátogat minket. Anya nem nézi jó szemmel, hogy Tommal barátkozom, de csak félt, hiszen Tom bárkit megkaphat, akit csak akar.
...
2009. Október 6.
...
Lotte beszámolót tartott nekem arról, mi mindent csináltak Billel. Istenem, ha én és Tom lettünk volna! Lotte féltékenykedett, mert csúnyán ránézett valami bolti eladóra, aki nagyon nézte Billt, de Bill rá se pillantott. (Szerintem Lottét nézte). Annyira szeretném, ha tényleg összejönnének, mert őszintén szólva mindketten olyan kis szerencsétlenek. Irányítani kell őket, különben nem tudják, merre is menjenek. Közben írom a történetemet is, ami Tomról és rólam szól. Nagyon lassan haladok vele, mert megígértem Lottének, hogy németül írom.
Tom elmondta, hogy Bill nem beszél Lottével, mert - Tom szerint - teljesen belezúgott és nem akarja, hogy Lotte megijedjen. Én elmondtam, hogy szerintem Lotte is bele van esve Billbe, úgyhogy nem lenne ezzel gond, de mivel megfogadtuk, hogy nem avatkozunk közbe, nem is mondtuk se Billnek, se Lottének a dolgot.
...
2009. Október 7.
...
Lotte sírva jött ma iskolába. Az apukája elhagyta az anyukáját. Fogalmam sincs, hogy tehetett valaki ilyesmit. Délelőtt szomorú esemény történt. Lotte egy SMS-t kapott az apukájától a hírrel, hogy az anyukája meghalt. Érthető módon Lotte kiborult. Hazavittem és ott maradtam vele. Órákig nem csinált semmit, csak ült és sírt. Néha motyogott valami olyasmit is, hogy az ő hibája, meg ilyenek, de ezt szerintem csak a kétségbeesés mondatta vele. Én írtam Tomnak és megkértem, hogy segítsen. Leírtam neki, hogy nem érdekel Bill hülyesége, én nem vagyok elég ahhoz, hogy Lottét „felszedjem a földről”. Mikor este kilenc körül elmentem és Lotte felügyeletét az egyik szomszédra bíztam, amíg a nővére, Florence meg nem érkezik, Tom felhívott, hogy beszélt Billel. Billt megrázta az eset és azt mondta, megpróbál túllépni a saját gondjain, hogy segíthessen. Beszéltem vele is telefonon. Elmondtam neki, hogy ezzel a kis trükkjével nagyon elszomorította Lottét, hiszen nem is tudta, hogy most mi van - mármint, hogy Bill utálja, vagy ilyesmi. Szegény Billt sajnáltam, amikor erre a beszámolómra reagált.
Fogadkozott, hogy nem tesz többé ilyet és ha kell, azonnal útnak indul, hogy meglátogassa Lottét. Tom és én egyszerre próbáltuk lebeszélni. Elmondtam Tomnak, hogy Lotte eléggé ki van akadva és hogy nem örülne még talán Billnek sem. Gondolom, Tom ezt tolmácsolta Billnek is.
...
2009. Október 8.
...
Tom felhívott és kérdezte, hogy mi újság. Bill Tom által üzent, ő is kérdezte, hogy mi van Lottével. Nem tudtam neki újat mondani, mert Lotte érthető okokból nem jött suliba. A tanárok egész nap részvétet kívántak Lottének, és a lelkemre kötötték, hogy adjam át neki. Ódákat zengtek Frau Krügerről, hogy milyen rendes teremtés volt, bár ezt magam is tudtam. Anya megígérte, hogy elmegyünk a temetésre, hiszen ez a minimum, hogy megtesszük ezt. Még nem voltam temetésen, de természetesen beleegyeztem.
...
2009. Október 9.
...
Bill újabb kérdései. Ismét jönni akart Budapestre, de Tom lebeszélte. Tom azt mondta, Billel egyre nehezebb bírni. Felhívott Florence, Lotte nővére. Elmondta, hogy Lotte nem csinál semmit. Egész nap a szobájában ül. Az ételhez nem nyúl, a TV-t se nézi. Szegényke... annyira sajnálom, hogy nem tehetek semmit...
...
2009. Október 10.
...
Ma volt a temetés. Szép volt a szertartás. Láttam Lottét is. Nem sírt, de nagyon sápadt volt. A temetés után Florence jelenetet rendezett, az egész tömeg nagy figyelemmel hallgatta, hogyan szidja az apját és annak új barátnőjét. Élvezet volt hallgatni... bár anyám szerint nem kellett volna pont a temetés után, a temető közelében, de én megvédtem az idősebb Krüger-lányt, hiszen teljes mértékben igaza volt.
...
2009. Október 11.
...
Tom ma kicsit bókolt nekem, annyira édes volt. Ismét feltette a szokásos kérdéseit, hogy tudok-e valamit Lottéről, újra nemleges választ kapott.
...
2009. Október 12.
...
A két öcsém kikészít. Reggel suli, délután a tesók, este Tom. Ez így egész jól hangzik - legalábbis az este.
...
2009. Október 13.
...
Felhívott Florence. Közölte, hogy Lottét holnap Lipcsébe viszik. Örülök ennek, legalább kikapcsolódik egy kicsit, és láthatja Billt is, ha én úgy akarom, csak annyi a dolgom, hogy megbeszélem Tommal. Igen, holnap meg is írom neki.
...
2009. Október 14.
...
Reggel benéztem Lottéékhez. A nagynénje épp próbálta felkelteni. Elbúcsúztam tőle és megígértem, hogy MSN-en mindennap beszélünk. Egy hónapot lesz Lipcsében... Megírtam délután Tomnak, hogy járjon közben, hogy Lotte és Bill találkozhassanak. Anya szerint túlságosan beleavatkozom mások dolgába, de engem nem érdekel, hiszen tudom, hogy nekik jó lesz, ha összejönnek végre.
...
2009. Október 15.
...
Lotte jól érzi magát a nagynénjénél. Ennek örülök. Tom azt mondta, szombatig vár, de akkor beszél Lottével. Billnek nem mondott semmit, kitalálta, hogy meglepetést szerez neki. Én ezt nem tartom helyesnek, de Tom tudja, mit csinál.
...
2009. Október 16.
...
Elmondtam Tomnak, hogy Lotte elég közel van most hozzájuk. Tom azt mondta, eljön hozzánk. Alig várom.
...
2009. Október 17.
...
Tom beszélt Lottével. Az ötlet beválik! Holnap elmegy érte és elviszi Billhez. Ja és holnap jön hozzám!
...
2009. Október 18.
...
Tom eljött végre. Délután ért ide. Elmentünk moziba, meg kajálni és sétáltunk a városban. Jópáran megbámultak minket, de kit érdekel? Kérdeztem, mi újság Bill és Lotte között. Tom azt mondta, annyit látott, mielőtt elhajtott az udvarról, hogy megölelték egymást. Jajj, úgy szurkolok! Persze magunknak is. Tom hihetetlen ember! Vicces, nevettető és egyáltalán nem jött egyből azzal, hogy járunk-e. Pedig tuti igent mondtam volna.
...
2009. Október 19.
...
Járnak! Igen, Lotte és Bill járnak! Ezt mind Lotte, mind Tom megerősítette!
...
A következő jópár bekezdést átlapoztam. Már kezdtem unni, hogy mind rólam és Billről szólt, holott Lindának inkább Tomról kellett volna írkálnia. Különben sem lett volna lelki erőm, hogy végigolvassam az életem legszebb szakaszának leírását. Aztán megakadt a szemem egy dátumon. Nem tudtam, mi volt olyan érdekes karácsony után pár nappal. Amint beleolvastam, egyből rájöttem.
...
2009. December 28.
...
Tom közölte, hogy Lottét baleset érte. Valami rajongó szúrkálta össze. Tom azt mondta, már két hete történt az eset, de nem mondhatta el, inkább Lottének akarta hagyni, de nem tudták, Lotte mikor lesz jobban. Van még pár szomorú esemény ezen kívül.Lotte elmondta, hogy szakított Billel. Ezt nem akarom elhinni! Annyit fáradoztunk Tommal, annyit kínlódtunk, és erre ennyi!
...
Továbblapoztam pár napot, majd elolvastam azt a szakaszt, amikor már mindhárom barátom nálunk volt. Erre voltam a legkíváncsibb, hiszen ebből talán megtudhatom, mi is van Billel. Remegett a kezem, miközben olvastam.
...
2010. Január 10.
...
Lotte egy kísértet. Néha nem bírok túl sokáig vele lenni, mert nem bírom nézni. Utálja az apját, amit meg is értek. Őszintén szólva borzalmas, ahogy elbánt vele. Nem elég, hogy kirakta otthonról, még a barátját is elszakította tőle. Annie-vel, Gustav barátnőjével ma elmentünk Hamburgba. A fiúk próbáltak - Bill nélkül. David Jost nagyon ideges. Nemsokára kezdődik az Europe Tour és egyszerűen Bill nem hajlandó próbálni. Ha énekel, a hangja nem tiszta, szöveget nem ír, elhanyagol mindent. Egész nap a szobájában ül. Simone hiába próbálja előrángatni onnan, egyszerűen sikertelen. Tom egyszer-kétszer hallotta, ahogy Bill sír. Ha mégis méltóztatik eljönni a próbára, csak ül és néz.
...
2010. Január 11.
...
Ma ismét Hamburgban voltunk. Láttam Billt. Mondhatnám úgy is, hogy láttam az élő csontvázat. Tényleg olyan, mint egy csontváz. Amikor rám nézett, megijedt és egyszerűen felszaladt a lépcsőn. Nem beszél senkivel. Tom is kezd aggódni. Beszámoltam neki arról, hogy Lotte is olyan állapotban van, mint Bill. Kérdezte, akkor miért hagyta el őt. Hazudnom kellett.
...
2010. Január 12.
...
Ma nem a stúdióhoz mentünk. Egy étteremben találkoztunk Gustavval és Tommal. Lottét Mike-ra bíztuk. Meghagytuk neki, hogy figyeljen rá, tegye, amit kér, persze csak akkor, ha az reális kérés. Lotte ugyanis az utóbbi időben kezdte elveszíteni a realitását. Mike biztosított minket, hogy nem lesz gond.Mikor hazajöttünk, közölte, hogy a kisasszony ma Hamburgba akart menni. Szerencse, hogy meg tudta állítani. Tényleg jófej és lehet rá számítani. Hülyeség lenne, ha azt mondanám, hogy talán ha összejönnének, Lotte is jobban lenne?
...
Morogtam egyet, majd durván elhajtottam pár lapot, hogy ne kelljen azt látnom, hogyan méltatja Linda Mike-ot. Mike és én köztem nem lehet semmi. Ő nem léphet Bill helyébe, hiszen a nyomába se ér.
...
2010. Január 30.
...
Ma megint Mike-ra hagytuk Lottét, de ezt Lotte szerintem észre se vette. Annie tudtán kívül - majd egyszer elmondom neki - elmentem Simonéhez és elmagyaráztam neki, hogy mi is a valódi ok, ami miatt Bill és Lotte kapcsolata tönkrement. Biztosítottam őt, hogy nem Lottén múlott, hogy elhagyta. Simone azt mondta, tudta ő, hogy Lotte nem lehet ennyire... szóval nem is utálja, szeretné látni, hogy beszélhessen vele. Titokban csináltam Lottéről egy képet, miközben aludt, így meg tudtam mutatni, mennyire megváltozott azóta, amióta utoljára látta. Simonének nem sok hiányzott, hogy felsikoltson. Azt kiáltotta „Úristen, mintha csak Billt látnám!”. Gordon úgy vélekedett, hogy nem tudja, Billt és Lottét milyen nyíl találta el, de egész biztosan mérgezett volt...
...
Ennyi bőven elég volt. Igen, méreg. Lindának igaza van. Becsaptam a naplót és visszatettem az éjjeliszekrényre. Borzalommal töltött el, hogy Linda hazudott Tomnak miattam. Furcsáltam, hogy egy sort se írt arról, hogyan ismerkedett meg Tom szüleivel, hiszen személyesen csak most találkozott velük először... vagy én maradtam le egy kicsit az eseményekkel? Felmentem a szobámba és elaludtam. Másnap délig fel sem keltem. Akkor is csak azért ébredtem fel, mert Linda megérkezett és nem hagyott aludni.
- Olvastad a naplót - közölte, amikor sikerült felráznia.
- Azt mondtad, még egy hétig maradsz - motyogtam.
- Fanny maradt, nekem hiányzott Tom - mondta. - Most nem ez a lényeg. Olvastad a naplót.
Most fogtam fel, miről is beszél. Talán megharagudott rám és azért jött, hogy elmondja, ilyen barátot nem akar többé?
- Ne...
- Reméltem, hogy elolvasod - vágott a szavamba. Direkt hagytam kint. Jobb helyre akartam tenni, de Annie azt mondta, jó helyen lesz ott.
- Annie tudta? - néztem fel.
- Persze - vont vállat. - Azért hagytam kint neked, hogy lásd, mennyi mindent átéltél Billel és hogy tudd, hogy én ezért mennyit dolgoztam. Megpróbáltam leírni élethűen mindent, ami történt. És az utóbbi időben a naplót arra használom, hogy Bill és a te állapotodat rögzítsem benne. Ezt akkor határoztam el, amikor Mike először mondta, hogy el akartál menni Hamburgba. Jut eszembe, mit csináltál te a múltkor? Ki akartad játszani Annie-t?
- Nem bírtam tovább. El akartam menni, de Mike nem engedte. Azt mondtam neki, hogy utálom - suttogtam. - És ahogy tegnap olvastam a naplót és a hasonlataidat, amiket Billre használtál.
- Várj - intett csendre és elővette a telefonját. - Ez titok, Tom csinálta nekem.
Megkeresett egy képet. Először fel sem ismertem, kit is nézek. Bill a stúdióban ült a mikrofon előtt. Jobb keze középső ujját a fényképező felé mutatta. Az arca valóban sápadt volt, olyasmi, mint ami az én képzeletemben élt. Amúgyis vékony arca teljesen elcsontosodott, a szemei alatt karikák húzódtak. Rémülten hátráltam, miután alaposan szemügyre vettem a képet.
- Ne - nyögtem és eltakartam a szemem - ne. Ezt én tettem vele.
Linda eltette a telefont. Megsimogatta az arcomat, majd távozott. Délután Annie is visszatért, úgyhogy együtt mentek el Loitschébe. Én mint mindig, megint Mike-kal maradtam.
- Olvastam a naplót - motyogtam magam elé.
Mike a szobámban ült, az ágyammal szemközt lévő fotelben.
- Tudok róla - bólogatott. - Tudod, hogy nem kellett volna?
- Linda direkt hagyta kint - feleltem.
- Igen, ezt is tudom. Azért hagyta kint, hogy ne menj el Hamburgba. Így a leírásából megtudtad, hogy mi van Billel, anélkül, hogy kockáztattad volna annak az esélyét, hogy akár csak egy pillanatra is észrevegyen.
- És mi van, ha én pont azt akartam?
- Arra jó lesz a hamburgi koncert - felelte. - Úgyis mentek rá mind a hárman. A nénikéd nem akarta, hogy te is menj, de Linda rábeszélte, így végül mindhárman mentek.
Ettől a hírtől kicsit jobban lettem. Ha valahogy jelezni tudnám Billnek, hogy még mindig ugyanazt érzem iránta, mint régen, talán minden jobbra fordulhatna. Apa miatt már úgysem kell aggódni, mivel Sofie néni tájékoztatta, hogy elhagytam Billt, így nem fog kitálalni a rendőrségnek, hiába felmondták az egyességet.
Az elkövetkezendő jópár napom azzal telt, hogy belebocsátkoztam egy nagyszerű, boldogító fantáziálgatásba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése