Nem tudom hogyan jött csak írtam. Remélem tetszeni fog!
Volt, hogy sírtunk, volt amikor nevettünk, volt amikor az ég felé nézve kiabáltuk neved a csendes éjszakában. A hajnal mindig máshogy talált ránk. Már nem emlékszem mikor voltunk boldogok. Már nem emlékszem mit is akartunk annyira megváltoztatni. Talán a világ rohanását, vagy a távolság fájó tudását? Valami felröppent akkor, s ki tudja miért belevéste magát az emberek lelkébe. Igen jól tudod mi volt ez. Tudod miért lettünk mások attól a naptól kezdve. Mi viszont sok mindent nem tudunk. Nem vagyunk tisztában dolgokkal, nem akarjuk elfogadni a mérhetetlen hiányt, nem akarunk következményeket. Soha nem kértünk tőled semmit, most viszont valamit követelünk. Valamit amit még te sem tudsz megtenni, ha akarnál akkor sem. Valamit amit, mi akarunk, valamit amivel az angyal visszakapná a szárnyakat, valamit ami nem csak szemfényvesztés. Igen, téged akarunk, téged ott fent, meg kell hallanod minket! Meg kell hallanod ezer síró ember kiáltását az ég felé. Mind csak téged hív, mind csak azt várja, hogy újra velük légy, mindenki azt akarja ami nem lehet. Hogyan lehetne? Aki meghalt, ember vissza nem hozza. De nem lehet elfogadni dolgokat, nem lehet elfelejteni december 9. szörnyű emlékeit. Kenzo, Kenzo, Kenzo! Miért kellett ezt tenned? Suttogj, mondd meg csinálj amit akarsz, ahogyan akarsz csak mondd meg miért kellett ezt tenned? Miért kellett meghalnod? Miért kellett elvesztenem téged? Miért nem ráztam meg Chisako vállát, hogy ne aludjon el a volán mögött? Minden az én hibám, de ezt csak mi tudjuk. Bocsáss meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése